Mindnyájunkkal előfordulhat , hogy egyszer-egyszer nehezebben alszunk el, vagy éjszaka megébredünk, forgolódunk, esetleg túl korán megébredünk -, és esetleg másnap csak ásítozunk egész nap, meglassultnak vagy ingerlékenynek érezzük magunkat, nem tudunk a munkánkra figyelni, rossz a kedvünk. A hétköznapokban ilyenkor általában a „frontok hatásáról” szoktunk beszélni, vagy úgy érezzük, az előttünk lévő nehéz napban egyenes következménye volt, hogy lefekvés előtt még mindig zaklatottak voltunk.

Valódi alvászavarról akkor beszélhetünk, ha túl gyakran rosszul alszunk, és ennek következményeként másnap fáradtnak, összetörtnek érezzük magunkat. Amennyiben tehát legalább heti három alkalommal nem tudjuk kipihenni magunkat, és másnap a kialvatlanság miatt álmosság, fáradtság, koncentációs problémák, figyelmetlenség gyötörnek bennünket, ingerlékenyek vagyunk, vagy labilis a hangulatunk – és mindez minimálisan egy hónapon keresztül folyamatosan fennáll – úgynevezett alváselégtelenségről ( inszomniáról ) beszélünk. Előfordulása rendkivül gyakori, így népbetegségnek tekinthető. Időszakosan jelentkező, visszatérő alvászavar az emberek 32-43 %-ánál fordul elő, a krónikus vagyis gyakorlatilag állandóan fennálló alvászavar gyakorisága pedig 14 %!

Az alváselégtelenség, mely igen jelentősen megrontja a mindennapi élet minőségét, különböző formában, és különböző okoknál fogva léphet fel. Jelentkezhet az elalvás, az éjszakai átalvás (gyakori éjszakai megébredés) vagy a korai megébredés zavaraként. Elsőként fontos tisztázni, hogy előidézésében szerepet játszik-e helytelen életvitel? Az alváshigiéne szabályainak megismerésével és követésével máris lehet javítani az alvás minőségén. Fontos például tudni, hogy napközben 20 percnél hosszabb szundikálás teljesen felborítja az alvás-ébrenlét ritmusát. De a délutáni kávézás, kólázás, késő esti sportolás, túlságosan nehéz vacsora és esti italozás mind megronthatja az alvást. Az alvászavarok döntő része azonban pszichés eredetű. Ilyen pszichés tényező a stressz, mely adódhat a mindennapi munkahelyi túlterheltségből, összefügghet teljesítménykényszerrel, időzavarral, melyhez családi nehézségek, konfliktushelyzetek is hozzájárulhatnak.

Olyan szorongásos állapotoknak , mint a pánikbetegség úgyszintén velejárója szokott lenni az alvás zavara, ebben az esetben tehát az alapproblémán túl mindegyik tünet kezelendő. Típusos alvászavarral jár a depresszió : a depressziós emberek általában már korán elalszanak, nem is tudnak késő estig fennmaradni, aztán 1.5-2 órányi alvás után, már az éjszaka közepén felébrednek. Igen gyakori, hogy hajnali 2-3 órától ébren töltik az éjszakát, másnap pedig már teljesen kimerülten kezdik a napot (mely aztán ördögi körként tovább rontja a depresszió tüneteit)

Az idősebb korosztály külön figyelmet érdemel : egyrészről náluk gyakoribb magának a depressziónak az előfordulási gyakorisága is – a nyugdíjazás, a gyerekek otthonról való kiröppenése, netán a házastárs elvesztése miatt is - , másrészt ebben a korban (átlagosan 65 év felett) különösen problematikus lehet az alvás. A nők érzékenysége az alvás zavarai iránt összefügg az egész életüket végigkísérő hormonális változások-hullámzások tényével is. A menstruációt megelőző időszakban vagy a változás korában komoly alvásproblémák jelentkezhetnek. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy testi betegségek is alvászavarhoz vezethetnek. Testi betegségnek számit például az elhízottság, a kövérség. Részben lehet ennek következménye a magas vérnyomás (hypertónia) és a cukorbetegség (diabetes mellitus) . Idősebb illetőleg közép korban váratlanul jelentkező elalvási zavar mögött az orvosnak mindig gondolnia kell magas vérnyomás kialakulásának lehetőségére. Alvászavart okozó tüdőgyógyászati megbetegedések közül a szénanátha és az asthma emelkedő ki, melyek elsősorban éjszakai felébredéshez vezetnek.

Az utóbbi években derült ki, hogy rosszul záródó nyelőcsőbe átszivárgó gyomorsav (a betegséget orvosi szaknyelven GERD-nek nevezik) hatására ugyancsak éjszakai felébredés következik be. Összességében tehát elmondható, hogy ha a legcsekélyebb kétség is felvetődik az alvászavar természetét illetően, és pontosabb tisztázására van szükség, alapos egy belgyógyászati kivizsgálással érdemes kezdeni. Sajnálatos tény azonban, hogy az alvászavarral küszködő betegek mintegy kétharmada sosem keresi fel problémájával orvosát. Ennek hátterében több ok is állhat. Először is, az alvászavarokkal kapcsolatos tájékoztatás csupán az utóbbi években kezd a figyelem középpontjába kerülni. Másrészt sokan nem is tudják, tulajdonképpen kihez is forduljanak? Mint pszichiáter azt mondhatom : az alváselégtelenség panasza a pszichiáter szakterülete. Amennyiben a vizsgálat során felvetődik bármilyen további kivizsgálás szükségessége, egyéb orvosi szakterületek képviselőinek (neurológus, kardiológus, pulmonológus - tüdőgyógyász, belgyógyász, fül-orr-gégész) bevonása indokolt.

Copyright © Dr. Czompó Márta - tüdőgyógyászat, allergia vizsgálat - Minden jog fenntartva!!!